Ebben a HKT programmal oktató iskolában úgy érzem az a cél, hogy a gyerekeket szeretettel, apró
dicséretekkel, el nem lankadó bátorítással buzdítsák a jobb tanulási eredményekre, s nem pedig az, hogy
megtorlásokkal kedvét szegjék, elidegenítsék az alkotástól, tanulástól. A gyerekeket nem önzőnek nevelik, hanem a kollektív szellemet, a kooperativitást, az egymás segítését, a türelmet, bátorítást oltják lelkükbe, ami által olyan tartós emberi értékek, kapcsolatok, barátságok alakulhatnak ki, amelyeknek birtokában a gyermek már most teljesebb közösségi életet tud élni és az életben jobban, magabiztosabban tud megfelelni. A társadalomban jobban tud bol-
dogulni, beilleszkedni és annak hasznos tagjává válik a megtanított és megízlelt közösségi szellem, éltető
szeretet által.
Egy nagyon fontos és ősi felfedezés van ebben a módszerben: a szeretet és a megértés, amelynek megzabolázó ereje van: javít, korrigál, szeretetre méltóvá tesz. A már-már elveszettnek tűnt egyéneket, az elvadult problémás jellemeket is átalakítja, helyre billenti. Van ebben a módszerben – úgy gondolom – egy megkérdőjelezhetetlen, erős hit, amely szere-
tettel párosulva, hihetetlenül nagy dolgokra képes.”
D. M., Budapest
|